A múzeum története képzőművészeti alkotások gyűjtésével és egy kis képzőművészeti gyűjtemény kialakításával kezdődött. Az első képek 1954- ben, a képtár hivatalos megnyitása után egy évvel érkeztek, ugyanabban az évben, amikor ez az intézmény megszervezte első művésztelepét. Az időbeli egybeesés nem véletlen, mert a gyűjtemény első képei éppen a vajdasági, de általános szerbiai viszonylatban is az elsők között rendezett művésztelepen jöttek létre. Ennek az első művésztelepnek a munkájában hét ismert festő vett részt: Ács József Milorad Balać, Đorđe Bošan, Milan Kerac, Stevan Maksimović, Milivoj Nikolajević és Zoran Petrović – és mindegyiküktől egy vagy több kép maradt ránk. A művésztelep első kiállításán bemutatott majdnem 50 műalkotásból 13 került a múzeum tulajdonába. Az első évben más módon, felvásárlással vagy ajándékból még ugyanennyi műalkotáshoz jutottunk. A kezdeti műgyűjtemény nagyszerű képekből állt: Bošan Tisza-parti utca és Topolyai motívum, Ács Károly A falu végén, Graovac Cavtat, Z. Petrović Zentai utca és Az óbecsei főutca című képeiből, továbbá Nikolajević néhány rajzából.
A következő, 1955. évben a gyűjtemény még harmincegynéhány alkotással gyarapodott, kizárólag azoktól a művészektől, akik a második művésztelepen dolgoztak.
A gyűjtemény Ács, Balać, Graovac, Konjović, Nikolajević, Petrović műveivel egészült ki, és először jutottunk Bogumil Karlavaris, Aleksandar Luković, Stevan Maksimović, Petrik Pál, Boško Petrović és Jovan Soldatović vásznaihoz.
1965-ben jelentős változás történt a képzőművészeti állomány profiljában és struktúrájában, mert az addig lényegében képtári gyűjtemény múzeumi jelleget is kezdett kapni. Elkezdtük gyűjteni a régi képzőművészeti alkotásokat is, elsősorban olyan szerzőkét, akik valamilyen módon Óbecséhez vagy nagyobb környezetéhez kötődtek.
A következő hat-hét évben a múzeum több mint 100 alkotást gyűjtött össze, vet nyilvántartásba, restaurált és őrzött meg különféle időszakokból, elsősorban a 19.századból és a 20. század első feléből. Ezek az alkotások eltérő művészi értékűek voltak, akadt közöttük amatőr festő műve, a falusi naiv festészet primitív alkotása, de a legkiemelkedőbb szerb, magyar és külföldi művészek alkotása is.
A múzeum időnként iparművészeti tárgyakat is szerzett, és belőlük egy érdekes gyűjteményt hozott létre.
Az óbecsei múzeum fél évszázados fennállása alatt több mint 1500 képzőművészeti és iparművészeti tárgyat gyűjtött össze és tárt a nagyközönség elé. A képzőművészeti osztály több mint 200 kiállítást szervezett, kb. 80 publikációt adott ki és tíz-egynéhány múzeummal és képtárral működött hosszabb-rövidebb ideig együtt. A múzeum és a képzőművészeti osztály ez alatt az 60 év alatt az óbecsei és környékbeli képzőművészeti történések központjává vált, és a környék képzőművészeti alkotóte-vékenységét magasabb szintre emelte. A gyűjtemény képzőművészeti tárgyai a vidék kulturális történéseinek részévé váltak, a közönség pedig megtanulta értékelni a képzőművészeti és a civilizációs értékeket.
Radoslav Mihailović