A régészeti osztály

A régészeti osztály 1968-ban kezdett foglalkozni rend­sz­eres kutatás­sal.

A városi múzeum első munkav­is­zony­ban levő régésze Lju­binka Sub­otić Babović volt 1970-től. Lju­binka Sub­otić munkakezdéskor azon­nal bele­fo­gott az addig gyűjtött anyag és szám­bavett régészeti lelőhe­lyek rend­sz­erezésébe. Régészeti nyomokra első­sor­ban a Tisza partján, a Holt-Tiszánál és a Rét­ben (itt összpon­to­sul­tak a települések), valamint a Csík ér és a Bel­jan­ska bara partján bukkan­tak. Így mint­egy 60 régészeti lelőhe­lyet vet­tek nyil­ván­tartásba a óbec­sei határ­ban, aminek igen nagy a jelen­tősége.

Lju­binka Sub­otić Babović maga is részt vett vagy vezetett néhány régészeti ásatást, ame­lyeknek községünk területén főleg lelet­mentő célja volt. Ilyen ásatá­sok foly­tak a péter­révei Csík lelőhe­lyen talált avar nekropolis­zon (1968–1973 megsza­kítá­sokkal), a bács­föld­vári Rib­n­jak lelőhe­lyen talált neolit településen (1970) és a Csík ér partján talál­ható Vino­gradi neolit településen (1971).

Lju­binka Sub­otić Babović távozása után 1973-tól 1975-ig a régész cus­tos helyén Vlas­timir Jankov dol­go­zott, aki akkor még csak régészhall­gató volt. Ő is részt vett néhány ásatás­ban: a Pseće brdo lelőhe­lyen talál­ható sztarc­sevói település és a Per­lek lelőhe­lyi avar nekropolisz ásatásában (1974- ben), de legtöb­bet a doku­men­tá­ció ren­dezésén, a régészeti gyűjtemény leltározásán és kat­a­lo­gizálásán dol­go­zott.

A Városi Múzeumba 1975-ben került Nebo­jša Stano­jev. Addig, míg 1980-ban el nem ment a Vaj­dasági Múzeumba, szá­mos olyan arche­oló­giai lelőhe­lyen dol­go­zott, ame­lyeket később is éveken át figyelem­mel kísértünk. Közben egy nagyon fontos dol­got sik­erült elérnie, azt, hogy a beruházók zöme (többé-kevésbé) tisztelet­ben tartja a törvény sza­vát, mely szerint köte­les beje­len­teni a beruházási munkála­tokat. Mert nem mindig volt így. Egyes beruházók kor­rek­tak voltak, és nagyon jól együttműködtünk velük, de egye­sek tudatosan kerülték kötelezettségüket, és ezzel nagy károkat okoz­tak a régészetnek. Vlas­timir Jankov után Nebo­jša Stano­jev foly­tatta 1975-ben a per­leki avar nekropolisz ásatá­sait. A következő évek­ben a legtöbb munka a Botra és Per­lek lelőhe­lyek lelet­mentő ásatá­sain folyt, mert ezek adták a legtöbb ered­ményt. Az 1978-as év azok közé tar­tozik, ame­lyekre egy régész igazán büszke lehet. Ebben az évben néhány ásatás folyt a Botra lelőhe­lyen (szen­nyvíztisztító), de a Pio­nír utcában is (útrekon­struk­ció). Az újvidék – szabad­kai autóút maj­dani nyomvon­alá­val kapc­so­latos kutatá­sokba szá­mos vaj­dasági museum bekapc­soló­dott, az óbec­sei Városi Múzeum a ver­bászi sza­kaszt kapta. A ver­bászi lelőhe­lyet a következő, 1979. évben is kutat­tuk, de a botrait is, ame­lyen 1981-ben, 1982-ben és 1983-ban is foly­tak az ásatá­sok. 1983-ban sor került a Botra-Semen­ska stan­ica lelőhely lelet­mentő ásatására is. A Per­lek lelőhely igen gazdag. Hogy ugyana­zon a helyen volt egy ugyanezt a nevet viselő közép­kori település is, tudtuk már az 1980-as ásatá­sok előtt is. Mivel a Carbo-Dioxid gyár tele­phelye pon­tosan egy­beesik a közép­kori település helyével, ettől az évtől kezdve figyelem­mel kísértük a gyárud­var­ban folyó összes beruházási munkála­tot.

Nebo­jša Stano­jev távozása után a Városi Múzeum­ban újra egy ideig (1980-tól 1983-ig) Vlas­timir Jankov volt a régész cus­tos. Ebben az idősza­k­ban, 1980-ban és 1981-ben, részt vett a per­leki ásatá­sok­ban.

1984-ben a régész cus­tos munka­he­lyére régész­ab­szol­ven­sként Branislava Mikić került, aki diplomázása után állandó munkav­is­zony­ban levő régész lett. Az óbec­sei múzeum­ban 1984 óta ő a régész.

Az következő lelőhe­lyeken végeztünk ásatá­sokat: Per­lek (1984, 1988/89, 1994/95 és 2001), Per­lek – ben­z­inál­lomás (2001), Pio­nír utca (1988), Botra – Zidar (1986–89), Donje Ugar­nice (1985), Bel­jan­ska bara (1986), Botra (1994/95). Ezek közül egyes lelőhe­lyeken a már ismert települést és nekropoliszt kutat­tuk (Botra, Per­lek, Pio­nír utca), míg más lelőhe­lyeken egészen új, addig ismeretlen településekre bukkan­tunk (Botra, Zidar, Bel­jan­ska bara, Donje Ugar­nice). Voltak kisebb ásatá­sok is (szarmata sír, Bács­föld­vár, 1984-ben), melyek várat­lanul új értékes leletekhez jut­tat­tak ben­nün­ket a környék betelepítésével kapc­so­lat­ban.